Március 26-án került sor az ivartalanításra. A koplalást ne értette szegényke, de örült, hogy helyette többet ülhetett az ölemben. Doktornéni elvitte és délután 6-kor már itthon volt.
Igazi kis hisztigép. 🙂 Folyamatosan próbálta a pociján a varratot kiszedni, aztán amikor megkapta az első ruciját… darabokra szedte.
Este nem tudott aludni, sírt nagyon szegény. Amikor bementem és az ölembe fektettem, akkor lassan abbahagyta és dorombolni kezdett, majd elaludt. Másnap a fényes grafit szürke ruha helyett egy egyszerűbb galambszürkét kapott, de most már nem harcolt vele.
Még vár a gazdira, mivel csak varratszedés után veszi át. Így még velem lesz pár napot.
