Az egész úgy kezdődött, hogy valami nagyon rendes ember kitett a buszmegállóba egy aranyos 3 hónap körüli cicuskát. Mivel megsajnáltam elkezdtem etetni nálunk a belső udvarban. Nem gondoltam, hogy létezése bárkit is zavarna, hiszen több cicus is volt már itt, csak azoknak volt gazdijuk.
Aztán elkezdtem meghirdetni, mondván egy ennyire kedves és bújós és hízelgő cicalánynak hamar lesz gazdija. Sajnos nem így történt. Ahogy az idő telt a kiscica egyre érettebb lett. Ez a helyi kandúroknak is feltűnt. A hirdetésre pedig rendes gazdi nem jelentkezett. 🙁 Mivel a házi szaporításnak abszolút ellenzője vagyok Piszemisze is túlesett az ivartalanításon. Nagyon jól viselte. Amint eléggé éber volt azonnal enni akart. A két hetes karantén után nálunk is első útja a kajás edényekhez vezetett.
