Sziasztok!
Amikor ezeket a bemutatkozó sorokat írtam, akkor nem volt cicám…
Ameddig gyerek voltam, nyaranta mindig voltak cicusok, akiket lehetett simogatni, de már akkor is éreztem, hogy nekem több kell. Nem elég csak pár napig érezni közelségüket, hanem jó lenne együtt élni velük. Sajnos a szüleim ezt nem így látták.
1990 óta aktívan tartok cicát. Ceca és Sissyke voltak az elsők. Ők karthauziak voltak. Cecilkém sajnos csak 12 évig élt és agydaganata lett. Testvére Sissyke hosszabban maradt velünk, ő 2010-ben 19 évesen költözött az örök vadászmezőkre.
Ceca még élt, amikor 1997-ben Vacak, azaz Nyí-Nyű cicus csatlakozott hozzám. Ekkor kertes házban laktam és egy “kedves” ember bedobta. Szegény cica csont és bőr volt, a hátán valami élessel több sebet ejtettek rajta, a fogait elől valamivel kiverték és a vállában egy golyó volt. Szegényke nagyon riadt volt eleinte. A golyót haláláig nem lehetett kiműteni sajnos. Őt most temettük 2012 februárjában, 13 évesen.
2000-ben került hozzám Mákocska és Macika. Öket az eredeti gazdi azért hirdette meg, mert gyereket szeretett volna és akkor a két cicus már nem kell. Mákocska 5, a fia Macika 3 éves volt. Sajnos Mákocska csak 2008-ig volt velünk, 15 évesen a tüdeje összeomlott. Pici fiát pedig most temettük 2013. január 24-én, 18 évesen.
Igaz ugyan, hogy férjemmel boldogan és szeretetben éltünk, de nagyon hiányzott egy doromboló kis teremtés az életünkből.
1. Ceca
2. Macika
3. Sissyke
4. Mákocska
5. Vacak, azaz Nyí-Nyű
