Március 26-án került sor az ivartalanításra. A koplalást ne értette szegényke, de örült, hogy helyette többet ülhetett az ölemben. Doktornéni elvitte és délután 6-kor már itthon volt.

Igazi kis hisztigép. 🙂  Folyamatosan próbálta a pociján a varratot kiszedni, aztán amikor megkapta az első ruciját… darabokra szedte.

Este nem tudott aludni, sírt nagyon szegény. Amikor bementem és az ölembe fektettem, akkor lassan abbahagyta és dorombolni kezdett, majd elaludt. Másnap a fényes grafit szürke ruha helyett egy egyszerűbb galambszürkét kapott, de most már nem harcolt vele.

Még vár a gazdira, mivel csak varratszedés után veszi át. Így még velem lesz pár napot.

Jelenleg még látszik, hogy tart az emberektől. Janácska ugyan még tetszhalott, amikor bemegyek hozzá, de ha felemelem, akkor bújik. Megfigyeltem, hogy ha a pocikáját masszírozom, akkor nem csak dorombol, hanem dagaszt is. Sok-sok türelemre és megértésre lesz szüksége

Remélem az ivartalanítást is jól viseli.

Ahogyan már 2014. február 13-i írtam, eredetileg ekkor Zsömcit és Janát vártam. Sajnos nem sikerült akkor elfogni a kedves cicalányt. Végre tegnapra lett két kedves ember, akik segítettek felhozni Janát. Annyit tudtam róla, hogy állítólag agresszív, Zsömcivel élt egy helyen, két kölykét megmentették és egy sajnos meghalt.

Amikor megérkezett és a karantén helyiségbe tettem, nem támadott, hanem azonnal az ottani hordozó legvégébe feküdt és riadtan nézett. Nem evett, nem ivott egészen ma 17 óráig. 🙂 Nagyon izgulok a FIV/FeLV tesztje miatt. Ezekre holnap kerül sor. Mellékelten az első képek, videó.

Elérkezett a várva várt és egyben rettegett értesítés. Van egy kedves párocska, akik magukhoz vennék a “lányunkat” Jázmint. Nagyon hirtelen történt minden. Március 5-én értesítettek, hogy hamarosan telefonál Feri. Valóban jelentkezett és azt mondta, hogy ő és párja már aznap szeretnék megnézni. Kiderült, hogy sajnos hosszan dolgozik, de ha nem gond, akkor este jönnének. Ebből aztán 21:30 lett. Jázminka eleinte kissé távolságtartó volt, de pár perc elteltével már egyre közelebb merészkedett, míg aztán játszani nem kezdett a gazdi jelöltekkel. Nos ettől kezdve lettek ők az új gazdik, Jázminka családja. Jelenleg már a Purr-Purr nevet viseli. Nagyon sok, boldog gazdis évet kívánok nekik!

Egyik szemem sír, másik szemem nevet. Zsömcike másik ideigleneshez költözött. Szívem szerint megtartottam volna ezt az édes kandúrkát, de nem tehettem.
Van három csodálatos cicám: Monroecska, Maszatka és Piszemisze. Ők valamennyien FIV/FeLv negatívok. Zsömcike sajnos mindkettőre pozitív. Igaz, hogy létezik leukózis ellen oltás, de ez csak az egyik betegség elől menti meg, a másik elől nem. Kénytelen voltam másik befogadót keresni. Amíg nem sikerült, addig valahányszor etettem, vagy almoztam, ha csak simogatni mentem be folyton fertőtleníteni kellett magamat és a környezetet.
Nem volt könnyű találni olyan embert, aki nem ijedt meg a csak macskákra veszélyes betegségektől. Örültem, mikor Laci másodikán jelentkezett. Már másnap kaptunk is hírt Zsömcikéről. Jól van, de a fürdetés nem tetszett neki és imádja a pociját. Nagyon remélem, hogy végleges szerető családot talál ez a kis szeretetgombóc.

Voltunk dokinéninél és megnézte a kis drágánkat. Sajnos valóban egy cisztácska van rajta, de nem olyan rossz mint amitől tartottam. Jelenleg nem kell műteni, csak időszakosan kontrollra vinni és Voltarent csepegtetni. Nagyon örülök, hogy a “fiunk” most ennyivel megúszta.

Eltelt egy év és ismét itt van… 🙁 Nem, ez nem olyan, aminek örülni kéne, bár az lenne. Egy évvel ezelőtt már egyszer láttam ezt drága cicusom szemén. Akkor is azonnal elvittem Szakmáry Katalin doktornőhöz. Egy alig észrevehető kicsi kis kiboltosulás a szaruhártyáján. Legutóbb műteni kellett a kis édest. Hetekig cseppentés és kenegetés, gallér viselése. Szegény meglehetősen nehezen viselte. A doktornéni már ennél a műtétnél mondta, hogy lehet visszatér a fekély. Én nagyon reméltem, hogy nem, az én cicámnál ilyen nem lehet ismét. Most sajnos ismét féltem őt az altatás miatt és az esetleges komplikációk miatt. Február 25-én megyünk. Még picit reménykedem, de csak óvatosan, hogy hátha kitalál valamit a dokinéni, ami nem ilyen veszélyes.

Eredetileg nem is Zsomborka volt, akinek a befogadására készültem, hanem Jana. Amikor megtudtam, hogy egy helyen vannak vidéken, akkor mindkettejük ideiglenes befogadása mellett döntöttem. Íme egy képecske Janáról, de róla majd külön is írok:

Amint megláttam élőben Zsomborkát, rögtön beleszerettem. Azok a gyönyörűséges izzó sárga szemek! Törékeny kis testecske. Ez volt az első kép, amit kaptam róla:

Amikor megérkezett sajnos sokkal rosszabbul nézett ki. Most már február hetedike óta van nálam. Sokat javult, de még most is tüsszög. A fülecskéje viszont egészen szép lett.

Az egész úgy kezdődött, hogy valami nagyon rendes ember kitett a buszmegállóba egy aranyos 3 hónap körüli cicuskát. Mivel megsajnáltam elkezdtem etetni nálunk a belső udvarban. Nem gondoltam, hogy létezése bárkit is zavarna, hiszen több cicus is volt már itt, csak azoknak volt gazdijuk.

Aztán elkezdtem meghirdetni, mondván egy ennyire kedves és bújós és hízelgő cicalánynak hamar lesz gazdija. Sajnos nem így történt. Ahogy az idő telt a kiscica egyre érettebb lett. Ez a helyi kandúroknak is feltűnt. A hirdetésre pedig rendes gazdi nem jelentkezett. 🙁 Mivel a házi szaporításnak abszolút ellenzője vagyok Piszemisze is túlesett az ivartalanításon. Nagyon jól viselte. Amint eléggé éber volt azonnal enni akart. A két hetes karantén után nálunk is első útja a kajás edényekhez vezetett.